A város első zsinagógája 1848 táján épült, a mai Arany Bárány szálló udvarán állt. (1904 után mozivá alakították, 1945 tavaszán leégett, lebontották.) Mivel kicsinek bizonyult, a Hitközség újat tervezett, felkérésükre 1904-ben készült el eklektikus stílusban Stern József budapesti építész tervei szerint, kivitelezője Morandini Tamás volt. A II. világháborút követően vallási funkcióját elveszítette és 1945 után kihasználatlanná vált az épületet. Hosszú ideig üresen állt, alkalmi raktározásra használták, lebontása is szóba került.
Felújítására 1983-ban került sor, terveit Pelényi Gyula zalaegerszegi építész készítette el, melyek alapján keleti végéhez kiszolgáló helyiségeket illesztettek és a kerítését is lebontották. Pár évvel később Blaski János színes ablakaival tették díszesebbé, orgonát építettek, melynek külső terveit is Pelényi Gyula készítette. A csillárok Bokor József budapesti iparművész munkái.
Így kapta meg jelenlegi formáját és vált a város emblematikus közintézményévé.
Az eklektikus, keleti és magyar középkori díszítő elemeket is tartalmazó stílusban emelt két homlokzati, gömbsisakos tornyú, három homlokzati ajtós templom - megjelenésében emlékeztet a budapesti Dohány utcai zsinagógára - külső formája alig változott, bár a felújítás során a vallási szerepet szolgáló belső elemeket és a díszítő festést nem állították helyre.
Előcsarnokában a tervező és építő, a felújítást tervező építész és a munkát végző vállalat nevét megörökítő táblák, karzatán a zalaegerszegi hitközség I. világháborús áldozatainak emléktáblája, valamint az 1944-ben a városból elhurcolt zsidó polgárokra emlékező bronz dombormű kapott helyet, utóbbit Béres János készítette.
A csodálatos orgonával ékeskedő, hangversenyzongorával rendelkező, kitűnő akusztikájú épület 1983. szeptemberétől Városi Hangverseny- és Kiállítóteremként működik, színvonalas kiállításoknak, hangversenyeknek ad otthont, de számtalan más rendezvénynek, előadásoknak, konferenciáknak és esküvőknek is méltó helyszíne.